Az Angliai Új Életem

Akárki megkérdezi tőlem, hogy szeretem-e a munkám, azonnal rávágom, hogy igen, sőt imádom! A közhiedelemmel ellentétben, itt Angliában sincs kolbászból a kerítés. A jó fizetésért keményen meg kell dolgozni (mint bárhol máshol a világban) az esetleges előléptetésért pedig még keményebben. Addig, amíg ledolgozod az óráidat és túlórázol ( hatnapozol ) néha, addig úgy vagy elkönyvelve, mint átlagos munkás. Ha ritkán ( vagy soha ) nem hiányzol, az hozzáad némi pluszt, de akkor sem leszel a kedvenc. A főnökség csak akkor kezd felfigyelni rád, ha a szokottnál ’százszor jobban’ húzod az igát, teszem fel a napi 8 óra helyett 10 órázol, heti 6 napban az 5 helyett. Szerencsére van olyan munkahely ahol ezt lehet és megengedett. Ha sikerorientált vagy (és van időd, tehetséged) akkor kihasználod a lehetőséget. Tegyük fel, hogy időmilliomos vagy – nincs gyerek, kiskutya, kismacska aki vár otthon – és befektetsz abba, hogy többet dolgozz, ezáltal többet is keress ( ami nem utolsó szempont!...

Így visszatekintve, nagyon sok hibát elkövettem. Remélem ez egy kis útmutató lesz az újonnan érkezőknek, hogy mit hogyan és hogyan ne csináljunk. Amikor nem egészen három évvel ezelőtt kiköltöztem, még fogalmam sem volt arról, hogy mit, hogyan, merre és hányszor. Beszéltem némi angolt, igen, de fogalmam sem volt mihez kezdek majd magammal. Csak azt tudtam, hogy itt muszáj jobbnak lennie. Ha már ilyen messzire elköltöztem otthonról, a szüleimtől, családomtól, akkor ennek muszáj bejönnie és megérnie a "fáradtságot". Három dolgot akartam: jobb megélhetést, nagyobb esélyt a nyelvtanulásra. Álmomban sem gondoltam volna, hogy alig két és fél év múlva, ott leszek, ahol. De erről később. Mint sokan előttem, először én is babysitterkedni kezdtem. Reméltem, hogy amíg babázok, könyebben megszokom az itt létet, a nyelvet, hogy hogyan is működik itt az élet, mik a kilátásaim. Kezdetben szerencsém volt, volt szállásom és munkám már az első naptól kezdve. Szállás az ex által, munka e...