Egy nehéz nap margójára - A Siker Ára

Akárki megkérdezi tőlem, hogy szeretem-e a munkám, azonnal rávágom, hogy igen, sőt imádom!

A közhiedelemmel ellentétben, itt Angliában sincs kolbászból a kerítés. A jó fizetésért keményen meg kell dolgozni (mint bárhol máshol a világban) az esetleges előléptetésért pedig még keményebben. Addig, amíg ledolgozod az óráidat és túlórázol (hatnapozol) néha, addig úgy vagy elkönyvelve, mint átlagos munkás. Ha ritkán (vagy soha) nem hiányzol, az hozzáad némi pluszt, de akkor sem leszel a kedvenc. A főnökség csak akkor kezd felfigyelni rád, ha a szokottnál ’százszor jobban’ húzod az igát, teszem fel a napi 8 óra helyett 10 órázol, heti 6 napban az 5 helyett. Szerencsére van olyan munkahely ahol ezt lehet és megengedett.

Ha sikerorientált vagy (és van időd, tehetséged) akkor kihasználod a lehetőséget.

Tegyük fel, hogy időmilliomos vagy – nincs gyerek, kiskutya, kismacska aki vár otthon – és befektetsz abba, hogy többet dolgozz, ezáltal többet is keress (ami nem utolsó szempont!?)  és néhány hónap után odamegy hozzád a főnököd mondván, hogy figyelemmel kísért az elmúlt időszakban, értékeli a munkádat. Látja milyen keményen és lelkiismeretesen dolgozol és ezt azzal szeretné jutalmazni, hogy egy fokkal fentebb tol azon a jó öreg létrán. Több felelősség, több pénz. Mindennek te nagyon örülsz, mert ezért güriztél, végre itt van, learathatod a kemény munka gyümölcsét. Happy? Happy.

Eltelik néhány nap, a kollegáid fülébe jut, hogy előléptettek. Ők régebb óta dolgoznak a cégnél, mellettük te még mindig újnak számítasz a csöpp 2 éveddel a hátad mögött, ők mégis örülnek neked, hisz tudják jól – ezt számtalanszor a tudtodra is hozták azelőtt – te keményebben dolgoztál, megérdemled. Ugye? Hát q_vára nem.

Akármilyen jóban voltatok azelőtt, akárhányszor jártatok össze munka után kajálni, bowlingozni, mozizni – már-már barátoknak mondhattátok magatokat a többi „szimpla” kolléga mellett – mégis, amikor odakerül a sor, hogy te a felettesük leszel, ellened fordulnak, a véredet akarják. És bizony vannak olyan emberek, akik nem fogják ezt titkolni előtted. Kitörölnek facebookról, elkezdenek mocskos kis szösszeneteket közzé tenni rólad, hadd nevessen rajtad mindenki, úgyse jut a füledbe hisz nincs még 30-40 ember, aki még mindig közös ismerős és elmondja neked?! A munkahelyen teljes mértékben levegőnek néz, akkor is kibeszél a hátad mögött, ha épp ott vagy, és mindent hallasz.

A lecke: munkahelyi barátságokkal csak óvatosan. Ha már azelőtt is ismerted az illetőt, hogy kollégák lettetek, az más tészta, de ha csak ott barátkoztatok össze, lehet nem éri meg a fáradságot. Kiöntöd nekik a szíved, megismerik a gyengeségeid. Talán régebben neked panaszkodtak a főnökségről, de mivel már te is közéjük tartozol, mostmár rólad panaszkodnak, és az is lehet, hogy ellened fordítják mindazt, amit tudnak rólad.

Való igaz, hogy a nehézségekben ismertetik meg a jóbarát. Nehéz változásokon mész keresztül, hisz sokkal nagyobb a felelősséged és néha te magad is úgy érzed, nem vagy alkalmas a feladatra. Támogatásra lenne szükséged, nem pedig arra, hogy támadjanak.

Járj nyitott szemmel, nyitott szívvel, ne mutasd ki, hogy fáj, hogy így bánnak veled. Bár „elveszítettél” néhány közelinek hitt barátot az életedből, mégis ott van, amit mindig is akartál, amiért dolgoztál: az előléptetésed. Ahogy az angol mondaná, at the end of the day, that’s what matters the most.

Avagy okos enged, szamár szenved. Mindenki döntse el magában, ki itt az okos és ki a szamár…

-a-